A 60-as években kissé fellazul a sztálini rendszer, és Szovjetunióban könnyebben bólintanak rá a filmekre. 1964 és 1968 között Brezsnyev hatalma alatt tovább él a Hruscsov korszakából örökölt forradalmi hangulat. Mivel ő sem tudott szembeszállni a kulturális forradalommal, létrejöhettek Jancsó Miklós és más, szovjet rendezésű filmek is. Mint például: Moszkvai séta (r:Georgij Danyelija, 1963), Az első tanító (r:Andrej Mihalkov-Koncsalovszkij, 1965), Andrej Rubljov (r:Andrej Tarkovszkij, 1966), A tűzön nincs átkelés (r:Gleb Paufilov, 1967), Kamerával Kosztromában (r:Kézdi-Kovács Zsolt, 1967). Ezt mutatja be Forgács Iván dokumentumfilmje.
A retrosorozatokról is ismert Papp Gábor Zsigmond egykori levelezőpajtása - egy moszkvai lány- és az ő szocializmusban töltött gyerekkori élményeit, életét mutatja be a leveleken keresztül. 1980 januárjában 7.osztályos tanulóként kapta a szovjet levelezőpajtást. Az orosztanárnője mindenkinek átadott egy cirill betűs borítékot, azzal a céllal, hogy ezentúl ő lesz a levelezőpajtásod. 3 évig leveleztek. Soha nem találkoztak, de az összes levelét máig megőrizte. Most elhatározta, hogy megkeresi Juliát.
Tudják-e, hogy a Kádár-korszakban minek örült legjobban a magyar munkás? És mit vártak a munkáslányok az udvarlójuktól? Milyen volt akkoriban egy mintagazda? És ki nyerte az 1961-es szántóversenyt? Szeretnének-e együtt utazni Csűrös Karolával? Bujtor Istvánnal? És Kende Zoltánnal? Mire tippelnek, miért ettek akkoriban annyit a magyarok? És miért nem tudtak dolgozni? A Budapest retró 1-2, és a Balaton retró alkotóinak Papp Gábor Zsigmond új filmje tartogat újabb nosztalgikus élményeket.
Farkaslyuk község neve az utóbbi években ismét az ottani bányászati tevékenységről vált híressé, most már hírhedté. Az Ózd melletti község elszegényedett lakói, a téli hideg elleni küzdelmükben, a felszínhez közeli szenet kezdték el bányászni. Életveszélyes körülmények között termelik ki a fekete kőzetet, engedélyek hiányában. A kibányászott szén a közeli nyomortelep házaiban hoz meleget, és a környező helyek tüzépesei is szép pénzt adnak egy-egy zsákért. Ha a szén jó, ha a bányászata sem lehetetlen, felmerül a kérdés, hogy miért kellett bezárni a faluban működő, kiváló szenet adó bányát. Hiába minden jóindulat, törekvés, amit a falu polgármestere és a miskolci bányakapitány által ismerünk meg, a szabályok mentén nincs esélye a helyi lakosoknak arra, hogy legalizálják tevékenységüket. Fuzik János dokumentumfilmje.
A XXI. század Európájában, a profizmus világában léteznek Önkéntes Tűzoltó Egyletek. Ezek a jellegzetesen civil szervezetek nagy hagyománnyal rendelkeznek. Babiczky László és Csubrilo Zoltán filmje elsősorban ezt vizsgálja, ennek sokszínűségét, nagyon különböző motivációját. A vajdasági, magyarkanizsai önkéntes tűzoltók sikerekben gazdag múlttal rendelkeznek, európai versenyeken mutatták meg tudásukat és ezzel Vajdaság Európához való kötődését is.
Magyarországon a középosztály elvékonyodásával egyre szélesebb rétegek kerülnek közel az egzisztenciális leszakadáshoz. A siker szereti magát megmutatni, a kudarc rejtőzködik: szűkebb baráti, családi körben kerülnek csak szóba ezek a félelmek. Nemes István dokumentumfilmje négy átlagos, középkorú szereplője egy-egy jellegzetes élethelyzettel szembesül. Tamás életét a válás, a gyerekekkel való napi kapcsolat elvesztése keseríti meg. A képzett Blanka hasztalan jár állásinterjúkra, hosszú ideje munkanélküli, a kislányát egyedül nevelő Ágnes feje fölött az eladósodás-otthonvesztés veszélye lóg, Attila pedig hajléktalan, aki ugyanakkor A Város Mindenkié aktivistája is.
"Gyereket megtanítani a szakmára, hogy később ebből tudjon élni." Ez Rostás Árpád vándorasztalos, egyik fő célja. Hátrányos helyzetű gyerekeknek tervezett egy tábort, ahol megismerkedhettek a munka örömével, a közösség erejével, jövőt mutatva nekik. Szerinte úgy lehet a romák helyzetén javítani, ha munkát adnak nekik nem pedig segélyt. Kitartásának, megszállottságának eredménye mindaz, amit eddig elért. Újabb 50 évre való terve van: hátrányos helyzetű gyerekeknek iskolát építeni, majd velük közösen egy templomot. Muhi Klára filmje példa arra, hogy mi lehessen a jövő.
Gadányi György fotográfus és gyűjtő 70 éves lett. Az elmúlt ötven évben aktívan fényképezett, számos kiállítása volt, a fényképezés szinte valamennyi ágát műveli. Fotótörténeti gyűjteménye páratlan Európában, több könyvtárnyi szakkönyv, és több mint ötezer fényképészettel kapcsolatos tárgy birtokosa. Nagy Dénes 32 perces portréfilmje bemutatja ennek a fanatikus embernek az életművét, páratlan gyűjteményét, különleges világlátását, aki egy pesti bérház ötödik emeletén lakik, bezárva, egy saját időben és tempóban, tudomást nem véve a haladó időről.
Allah minden napján szaladnak a lovak
Török-muszlim-arab-magyar vagy muszlim-arab-magyar-török Budapest, ahogyan eddig nem ismertük. Vajon megérkezik-e a boltnyitásra az iszlám vágást értő isztambuli hentes? És miért nem tud innen elszakadni a sokat látott, legidősebb budapesti török? Magyar vagy török feleségre vágyik-e a mélyen vallásos agglegény, és hogyan boldogul az identitásával a budapesti születésű arab kamaszfiú, amikor egyszerre húz a szív és tilt a vallás? A hétköznapok kisléptékű jelenetein keresztül közelítünk a budapesti muszlim miliő integrálódásának nagyobb léptékű kérdéseihez. Kis Anna filmje.
Hajdú Eszter filmje 2000-ben kezdődik, 10 évet ölel fel. Egy kezdetekben jó módban élő cigány család, Rézművesék életét mutatja be. Kislányukat, Vivient a középpontba helyezve. 15 év után születtek csak gyerekeik, lombik-program segítségével. A három testvér mindegyike születésük után inkubátorba került kis súlyuk miatt, majd az egyikük, Vivien egy orvosi hiba miatt teljesen megvakult. Hajdú Eszter filmje a kislány és a család kálváriáját mutatja be.
