"A Pannónia Filmstúdió legújabb, egészestés rajzfilmje, a Hófehér, melyet Nepp József, tervezett és rendezett, és Romhányi József írt, első látásra meghökkentett, és most töredelmesen be kell vallanom, hogy nem is értem! Nem értem sem az alkotói szándékot, sem azt, hogy egyáltalán mi ez a film", áll az 1984-es Filmvilág-kritikában. Az inkább felnőtteknek készült, Indafilmre felkerült animáció egyébként azóta nemcsak itthon lett kultfilm, de nemzetközi sikert is aratott: Nepp József életműdíjat kapott a Giffoni Nemzetközi Filmfesztiválon 1984-ben.
Íme Szemadám György kritikája:
Ha igaz az, amiről Füst Milán ír a nevetségesség „művészetellenes princípiuma” kapcsán, hogy a nevetséges nem indulatainkat, szívünket, naivitásunkat szólítja meg, hanem elsősorban értelmünket – a nevetséges: az „értelem ingere” –, akkor még jobban eltanácstalanodom. Nem értem, hogy Nepp József filmje mire akarja értelmemet „ingerelni”, mire szólítja fel.
Elindul ugyanis egy történet, mely az első percekben mesemotívumok kedves paródiájának tűnik. Ez aztán átvált horrorba, melyen fokozatosan eluralkodnak a szürrealisztikusan torz motívumok, s amelyben egyre nagyobb szerepet kapnak a viszolyogtatóan ízléstelen, mondjuk ki: gusztustalan effektusok. A komikum legfőbb forrása, hogy a film minden szereplője (különböző mértékben ugyan, de kivétel nélkül) ütődött, a címszereplő maga pedig egy imbecillis, hormonzavaros Maugli, egy albínó Női Gólem. Végül jónéhány szellemes és kevésbé szellemes csavarás után a történet véget ér.
Talán valamilyen emberi modell torz tükre lenne a film?
Esetleg Walt Disney Hófehérkéjének szarkasztikus parafrázisa?
Vagy csak rekeszizmainkat megcélzó, röhögtető karikatúra-sorozat?
Őszintén szólva én az utóbbira tippelek. Csakhogy ehhez meg túlbonyolított és túlságosan hosszú is a film. A vicc, a bohóctréfa műfajához ugyanis hozzátartozik a rövidség. A rajzolt vicc – a karikatúra – is csak első látásra „ül”, s amikor már másfél órája nézem ugyanazt a rajzi poént (gülü szemet, szájba lógó orrot stb.), ez bizony egyre unalmasabb. Minél groteszkebb egy figura, minél inkább külsejére van írva mindaz, amit tudni kell róla, annál inkább elveszíti azt a lehetőséget, hogy – művészi értelemben – életre kelhessen, személyisége legyen.
Jó példa erre a király – Oroszlánszagú Leó – alakja, amely ama állatorvosi tankönyvek beteg lovához hasonlóan, minden torzulatot magán visel. Első látásra is hülye, szenilis és gonosz. Remegő kaktusz-feje, óriási szakadozott fülei, dülledt szemei, szájba lógó, bibircsókos orra és bukszaszájában két-három foga van. Ráadásul fehér (leghorn-) tyúkokkal tart fenn perverz kapcsolatot, és cserepes virágokat eszik.
A szintén Nepptől származó Megalkuvó macskák című film figuráinak remek rajzi megoldására és mozgatására gondolva, érthetetlen, hogy a Hófehérben mennyi bizonytalanság van ilyen téren is. A címszereplő arcának karaktere szemből csupán ívelt vonalakból álló pufók butaság, míg profilból egy női pankrátor visszataszítóan durva vonásait viseli. Arra sem sikerült rájönnöm, hogy a törpék figurái miért többé-kevésbé pontos másai a többi „felnőtt” szereplőnek. Vajon van ennek valami dramaturgiai funkciója?
Az egész film legfőbb problémájának a taszító torzságot tartom. Mintha Nepp a morbid Öt perc gyilkosság című filmjének felfogását akarta volna továbbfokozni, s a gusztustalanul torz megoldások felé csúszott volna (el). Ezek pedig már nem nevettetnek, hanem taszítanak. Mint például a csecsemő-Hófehér iszonyú lárvája és kölyökkorának állatmozgásai.
Ám ennél kirívóbb ízléstelenségek is vannak a filmben. Ezek közül még az egyik legenyhébb „geg” az, amikor az alvó Arrogancia királynővel ecetet itatnak, aki nagy böffenéssel tér vissza az életbe. Rajzfilmen az ilyen szintű megoldások öncélú ízléstelenségről árulkodnak (lásd még az előző királynő fülpiszkálását stb.), a tyúkbélből készített tortával halálra zabáltatott király szétdurranásának emlékétől pedig még most is felfordul a gyomrom.
Mindehhez érthetetlenül szép, lírai érzékenységgel megfestett hátterek szolgálnak – alátétként. (Magyarkuti Béla munkája.) Erdőrészletek hajnali megvilágításban, rusztikus kövekből épült középkori várbelsők, régi könyvektől zsúfolt polcok stb.
Ez – gondolhatnánk – jó ellenpont lehet a drasztikus történéshez, ám sajnos „nem jön össze”, mert az érzékeny hátterek és a hozzájuk képest sivár karikatúrafigurák, azaz a mozdulatlan és a mozgó elemek kiáltó ellentéte sohasem képes elhitetni, hogy egyazon látványhoz tartoznak. Mintha csak két egészen különböző fénykép exponálódott volna össze – véletlenül.
A gegek jó részével is bajom van, mert túl ismerősek. Oroszlánszagú Leó névválasztását – Oroszlánszagú Richárd formájában – még gyerekkoromból ismerem egy (talán éppen Dargay Attila által rajzolt), Lágyszívű Lancelot című képregényből. A pukkadásig-etetés kísértetiesen emlékeztet a Csúfak és gonoszak című olasz filmben látott spagetti-zabáltatáshoz, azzal a különbséggel, hogy a spagettit itt csirkebelek helyettesítik. A tyúkjaival foglalkozó uralkodó ötlete mintha Dürrenmattól jött volna, s a Tell Vilmos-effektus – amikor a vadász képtelen másra lőni számszeríjával, mint a fejre tett almára – szintén jól ismert poén.
De, hogy azért igazságosak legyünk – a filmből nem hiányzik néhány, a Gusztáv-filmek nagy gegmenjére valló „aranyérmes” geg sem. Ilyen az emberek közeledtére kertitörpévé váló törpék ötlete és az a remek verbális poén, amikor a bányából jövő törpék legkisebbje éppen rágyújtana a Walt Disney Hófehérke filmjéből ismert „Hejhó...” kezdetű dalra, de tapasztaltabb társa befogja a száját (egy harapófogóval!) mondván: „Megőrültél! Ez jogdíjas!!!”
A film indítása, az ujjukat megszúró, gyermekváró királynék körképe is tetszett, csakúgy, mint a részeg törpék jelenete.
Néha csaknem önálló életet képes élni a rajzfilm legélettelibb figurája, Első, azaz Egetverő Arrogancia, ami azért nem csoda, mert Béres Ilona nőiesen (gonoszsággal) telt hangja élteti. És itt feltétlenül szót kell ejteni a többi remek szinkron-hangról is: Körmendi János – a Professzor hangja – jobban él a filmben, mint maga a karikatúra-figura. Ezt mintha Nepp maga is számításba vette volna, hiszen a figuraterv készítésének élő modellje szemlátomást a hangot szinkronizáló színész volt. Körmendi János alakítása – amikor a munkáról tart előadást Hófehérnek – óriási. Szinte sajnálja az ember, hogy nem a színész arcát látja.
Kállai Ferenc Oroszlánszagú Leónak és Sztankay István a bájgúnár vadász szerepének kölcsönözte a hangját, ami szintén remek perceket eredményezett. Ám a többi figurát maga az Úr Hangja sem tudta volna életre kelteni.
Alamedan 2013.05.07. 19:27:25
A kritikan konkretan betojtam a röhögéstõl! :-))) Majdnem jobb mint a film! :-)))
Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2013.05.07. 20:50:59
"Ezt mintha Nepp maga is számításba vette volna, hiszen a figuraterv készítésének élő modellje szemlátomást a hangot szinkronizáló színész volt." Ez különösen tetszett, mert ezek szerint a többi figuránál nem tűnt fel neki a kisebb-nagyobb hasonlóság. "Mintha". Basszus, vak emberek se írjanak filmkritikát.
Nem mintha ez az alak rosszabb kritikus lett volna a többinél, de most eszembe jutott megnézni ennek a szakértő úrnak az élettörténetét. Elsősorban azért, mert kíváncsi lettem, hány éves volt a film idején. Hát, 37. Többre tippeltem volna. Elég baj ez.
Ez az ember 20 éves korától oroszlánápoló volt az Állatkertben. Később "elmegyógyintézetekben végzett művészetterápiás munkát, családsegítő központokban pedig hátrányos helyzetű gyermekek és fiatalok kreatív foglalkoztatását vezette." (Wikipédia) A filmbemutató idején már két éve volt a Gyermek és Ifjúsági Képzőművészeti Műhely tanára. Ezek után mindenki olyan tanulságot von le, amilyet tud, mindenesetre aki a nevetségesség fogalmához Füst Milántól idéz definíciót, azt várva, hogy az ő értelmét a film készítő "szólítsák fel" valamire, az az ember valószínűleg kevés jó és kevés rossz viccet hallott mindaddig. Ezen a filmen az iskolás gyerekek hetekig röhögtek, nekik, úgy látszik, még működött az értelmük, és megérezték, hogy egy ilyen filmen csak röhögni kell, nincs mondanivaló.
Ha valakinek nem jönnek be a film poénjai, az nem élvezi, de ez nem bűn, ám nem is lenne indok arra, hogy a filmről ezt leírja, mielőtt megkérdez másokat is. De közmondásos, hogy a filmkritikus többnyire művészkedő entellektüell, aki szégyelli, ha egy filmnek nem találja meg a mélyebb mondanivalóját, valamint a benne ábrázolt emberi dráma mozgatórugóját. Vagy más efféléket.
A Hófehér mindenesetre emlékezetes film. Fáradtan nem érdemes megnézni, sőt, nekikészülve megnézni sem, de ez a legtöbb komédiára is igaz. Viszont a könyökpuszi, a "Kijelentem, hogy recece!", a "Hülye vagy?! Ez jogdíjas!" és a többi apróság, ezekre emlékezni fog, aki egyszer is tudott nevetni rajtuk.
magnetize 2013.05.07. 20:58:41
Nazarin 2013.05.07. 21:22:53
ripők · http://kigondoltam.blog.hu/ 2013.05.07. 21:49:04
Alamedan 2013.05.07. 22:06:45
cso zsi 2013.05.07. 22:20:08
AlexHerceg 2013.05.07. 22:24:01
Majd esetleg el is olvasom.
cso zsi 2013.05.07. 22:26:55
McKinney 2013.05.07. 22:31:15
esmivanhabrucespringsteenkeszitettefel 2013.05.07. 22:50:23
Tok jo!
0001 · http://www.metacafe.com/watch/10223063/mtva_troll_h_rad/ 2013.05.07. 23:29:13
Dilis Csávó 2013.05.08. 00:50:54
szepi79 2013.05.08. 04:57:57
de pont hogy indok. ő egy kritikus, megnézi a filmet, és leirja a saját véleményét. ezért kapja a pénzét. teneked, nézőnek, meg el lehet dönteni, hogy a kritika alapján megnézed-e a filmet, vagy ha már láttad, akkor egyetértesz-e vele. (ha meg nem, akkor szived joga utánanézni a kritikusnak, és a többi munkáját is fenntartással fogadni.)
vigyorix 2013.05.08. 06:35:52
Psyman 2013.05.08. 07:15:06
Flankerr 2013.05.08. 08:09:26
Balt 2013.05.08. 08:25:41
Ezt azért nem mondanám. Szemadám is felveti az általa is bizonytalanul megválaszolt kérdést:
"Talán valamilyen emberi modell torz tükre lenne a film?
Esetleg Walt Disney Hófehérkéjének szarkasztikus parafrázisa?
Vagy csak rekeszizmainkat megcélzó, röhögtető karikatúra-sorozat?"
Esetleg mindez együtt, mondanivaló pedig valahol az első meghatározás környékén. (Alighanem ez a magyarázat a "felnőtteket" mintázó törpékre is, de hát ez úgy látszik, túl direkt, hogy észrevegyük.)
Balt 2013.05.08. 08:27:37
Balt 2013.05.08. 08:31:57
Balt 2013.05.08. 08:37:46
Az viszont szentigaz a kritikában, hogy "a film minden szereplője (különböző mértékben ugyan, de kivétel nélkül) ütődött" - márpedig szerintem épp ebben rejlik a mondanivaló: "társadalomkritika", amely ma talán már inkább látszik... (Világszerte, hogy ne szűkítsük a mostani vagy korabeli M.-ra a kérdést.)
Adam West 2013.05.08. 09:09:38
tableno 2013.05.08. 09:24:18
Zabkása 2013.05.08. 10:24:42
Hatalmas:D
telkoe 2013.05.08. 10:28:25
gusthy1 · http://kolyokjoga.blogspot.com 2013.05.08. 10:32:31
Anno könnyesre röhögtem rajta magam. Még most is, a gyerekekkel.
gusthy1 · http://kolyokjoga.blogspot.com 2013.05.08. 10:36:33
2013.05.08. 11:09:57
A kritika utóéletéről pedig álljon itt két link, szintén a Filmvilág írásaira utalva, amely szerintem régen is, ma is a jobb filmlapok közé sorolható.
Bese Károly filmbarát levele:
filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6288
Szemadám válasza Bese Károlynak:
filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6289
vladimir0370 2013.05.08. 11:30:15
NoNight · http://anothernonight.blog.hu/ 2013.05.08. 11:44:30
dieter1 2013.05.08. 12:06:24
Ahogy mondod. A kiritika csaknem minden szavával egyetértek, néha még rá is csodálkoztam egy-egy megállapítására. Ráadásul a film tényleg gusztustalan. De ettôl még a feledhetetlen és utánozhatatlan poénjaival továbbra is a kedvenc "felnôtt" rajzfilmem marad :-D
dieter1 2013.05.08. 12:12:10
Hát ez az. Ízlések és pofonok. De az a stílus, ami itt kommentnek elmegy, az Bese Károlynál egy válaszcikkben megjelentetve igen erôs túlzás :-(
vladimir0370 2013.05.08. 12:17:17
- mi nem vagyunk ehesek!
- neeeeeeem??????
az hogy mi gusztustalan, meglehetosen szubjektiv es szocializaciotol fuggo kerdes. kulonben meg termeszetesen mi is megesszuk a disznobelet. minden rendes hurka es kolbasz abban van. a szetdurrano kiraly kezenek animacios megjelenitese meg fele annyira sem veres, mint az akcio es katasztrofafilmek csonkolo jelenetei.
en egy ringy-rongy torpe vagyok....
nál 2013.05.08. 12:29:46
Ez a levelezés talán még érdekesebb, mint maga a cikk.
Ha valamelyikük oldalára kellene állnom, akkor inkább Bese véleményével értenék egyet, bár az ok és okozat néha nála is külön életet él, az állásfoglalását sokkal összeszedettebben is meg lehetett volna indokolni.
Szemadám válasza viszont egyszerûen nem professzionális, az utolsó bekezdés pedig tényleg csak azért van ott, hogy frusztráltságában kicsit visszaszurkáljon. Ez szerintem nem megengedhetô ebben a mûfajban.