„Olyanok vagytok, mint a saját apátok és anyátok” – mondja Pierre Gothár Péter 1981-es filmjében, de ez csak félig igaz. A Megáll az időnek sikerül elhitetnie, hogy az 1968-as párizsi diáklázadás egy magyar gimnáziumban tört ki öt évvel korábban. Kábítószeres Coca-Cola, Little Richard és dugipornóképek. Az újradigitalizált film most egy hétig látható a MaNDA jóvoltából az IndaFilmen. Kritika.
A Megáll az időt nézve az embernek olyan érzése lehet, mintha az egész ország az alagsorban lenne. Ahogy Pierre fogalmazott: „Az sem véletlen, hogy milyen színvonalon vagánykodik az ember. És ez nem színvonal szerintem.” Gothár Péter filmje – ami Cannes-ban 1982-ben díjat nyert – 1963-ban játszódik, de ez ne tévesszen meg senkit, mert akár az akkori vagy a mostani jelenben is játszódhatna. Kiderül, hogy gimnazistának lenni mindig szar, de sose lesz megint olyan jó.
Történelem és osztálytudat
A film két generáció kudarcait ábrázolja. Köves István és Bodor László 1956-ban fellázadtak, de Bodort lecsukták, Köves pedig külföldre menekült, viszont a családja nem akart vele elmenni. A történet a hatvanas években folytatódik, ahol Köves Gábor és az öccse, Dini szembesül a kommunista taktikákkal, amikor a börtönből szabadult Bodor csatlakozik a családhoz, és beáll a párt mögé. Gábor az orvosira menne, pedig valószínűleg az emigráns apja miatt megint el fogják küldeni, Dini pedig Magdával nyomja a tinédzser l'amourt, miközben magával ragadja a végzős lázadó, Pierre lendülete. A régi osztályfőnök után pedig az új sem tud megbarátkozni a kommunizmussal. A film az elkerülhetetlen emigrálással zárul, a kérdés csak az, hogy ki és miért marad.
Remekmű tele hibákkal
A Megáll az idő Gothár Péter habja Bacsó Péter habos tortáján. Szinte érthetetlen, hogy a nyolcvanas évek elején megjelenhetett egy ilyen kemény rendszerkritika. De annak ellenére, hogy végig erős állításokkal és felejthetetlen aranyköpésekkel dolgozik (például: „Mindenkinek igaza van, még a szar is le van szarva.”), a film legnagyobb ereje talán az, hogy a hangsúlyt mindenki oda teszi, ahova akarja. Lehet korrajzként, 56-tal való szembenézésként vagy ifjúsági filmként is értelmezni, de mindegyik kategóriában újat mutatott.
Pedig a film nem hibátlan. A színészek fele talán élete alakítását nyújtja, de többen már akkor szétzúzzák a hangulatot, amikor még meg sem szólaltak (például a Magdaként bénán nyafogó Iván Anikó, akinek ez volt az első és utolsó filmje). A Köves Gábort alakító, 35 évesen elhunyt Pauer Henrik egy az egyben a fiatal Marlon Brando, a 45 évesen meghalt Ronyecz Mária pedig a magyar filmtörténet egyik legszimpatikusabb karakterét, a Malacpofának becézett tanárnőt játssza el tökéletesen.
Koltai Lajos operatőr a fekete-fehér 1956-os jelenetek ködét ügyesen vitte át Diniék jeleneteibe, és a koszos falakkal elérte, hogy minden pillanatban úgy tűnjön, mintha a szereplők az alagsorban próbálnának elbújni – mégha a '60-as évek pont olyan is volt. Koltai azt is jól megoldotta, hogy a szemezésnél szinte megáll az idő, mint amikor az igazgatóhelyettes az órán vegzálja (gimnazista nyelven: basztatja) a diákokat.
Tényleg megállt az idő
A Dinit alakító Znamenák István nemrég a Fehér nyílban ábrázolta Kis elvtársat, akit a Kádár-korszak után a rendszerváltás után hatalomra jutó maffia tört meg végleg, mintha csak a Megáll az idő egy elvarratlan szálát varrta volna el. A Fehér nyíl és a kritikája itt látható.
Fekete humorral a vörös elnyomókról
A Megáll az idő néha olyan, mintha egy francia új hullámos filmet akartak volna beleerőszakolni egy megyei párttitkár képzeletében lévő Warszawa csomagtartójába. A maga idejében biztos úttörő volt az a jelenet, amiben kólareklámszerűen napoztak a Balaton partján a napszemüveges fiatalok, és az ilyenek nagy hatással lehettek például a Moszkva térre is. De sokkal emlékezetesebbek azok a poénok, amik a filmben olyan funkciót töltenek be, mint a kommunista propagandában a felkent humoristák.
Ilyen például az, amikor Vilma, a szemüveges lúzer kábítószeres mámorba zuhan pár korty Coca-Colától, és megpróbálja felkötni magát a vécétartályra, vagy amikor a kanos Gábor a csaját várja, és ahogy kilép a kádból, megégeti a seggét a bojlerrel, és az is, hogy senki sem tudja szavakkal elmondani, hogy mit dolgoznak a szülei, mindenki csak mutogatni tud. Ezek persze önmagukban nem lennének viccesek, de a film nyomasztó légköréből egy kicsit kizökkentenek – mint a film gimnazistáit a rock&roll és a nyugati termékek –, ezért hatásosak.
A humor ráadásul jól rávilágít a film erkölcsi tanulságaira is. Amikor Pierre „Éljenek a hülyék, ne legyen semmi!” jelszóval megzavarja az igazgató kommunista propagandabeszédét, és olyanokat kiabál, hogy: „Le a csecsemőkkel, éljenek a csajok!”, az iskolai vezetés pedig botrányt csinál abból, hogy egyesek nevetni mertek azon, hogy valaki gúnyt űzött a nyilvánvaló hazugságokon, a kommunista bürokrácia morálisan is végleg megsemmisül. Az iskolai jelenetek tényleg hitelesek, az igazgatóhelyettest játszó Rajhona Ádám például egyszer azt mondja a folyosóra kiküldött Dininek – akit azért büntettek meg, mert nevetett Pierre akcióján – hogy: „Na mondd csak, mi jutott eszedbe, én is szeretnék nevetni egy kicsit ”, ami még most is ökölbe szorítja a bicskát az ember zsebében.
A '60-as évekről talán az mondja el a legtöbbet, amikor Kövesék anyja, Éva suttogva arról kérdezi a frissen szabadult Bodortól – aki Őze Lajos utolsó előtti szerepe volt –, hogy: „Bent mi volt?”, Bodor pedig cinikusan visszakérdez, hogy: „Miért, kinn mi volt?”
Önironikus klasszikus
A Megáll az idő az univerzális klasszikus, mivel még aki nem is látta, az is teljes mondatokat tud belőle idézni, mert mondjuk a szülei évente megnézték. Pedig a maga idejében vegyes kritikával fogadták. Pierre karikatúrába hajló karakterét sem értették sokan, de eleve a film önironikus alapállítása sem mindenkinek ment át, miszerint hiába küzdesz ellene, úgyis ugyanazt a hülyeséget fogod elkövetni, mint a szüleid.
A filmben egyébként Bereményi Géza író annyi megválaszolatlan kérdést helyezett el, hogy hiába idézték azóta egész generációk például a fiúk öltözői skandálását, senki sem érthette meg teljesen, hogy ez mit is jelképezett, csak az biztos, hogy nagyon erős lett.
A hülyeség öröklődik
A filmben minden szereplő úgy beszél a másikhoz, mintha az éppen a világ legnagyobb butaságát mondta volna, miközben mindenkit bajba kevernek a saját meggondolatlan kijelentései.
„Aki kérdez, az faggat. Mert őt is faggatják” – ilyen és ehhez hasonló hülye tanácsokat kap az akaratos, de naiv és buta Dini, aki nem tanul az idősek hibáiból, és újra elköveti azokat. Dini egyébként folyton azt énekli, hogy: „You are my destiny”, és valószínűleg nem is tudja, hogy mennyire rátapintott a lényegre. Kétségbeesésében ugyanúgy rángatja Magdát, ahogy az apja az anyját, vagy ahogy Pierre pofozta fel az egyik barátnőjét. Ezért mondjuk nehéz hibáztatni Dinit, hiszen egyszerre nyomasztják a felnőttek, a kommunisták és a saját szexuális frusztrációja is. „A kúrás nem szent dolog” – mondja is egyszer, persze mégis az irányítja.
Pierre is azért akar emigrálni, mert a fiatalok hiába lázadnak a rendszer ellen, akkor is megkeserednek, mint a szüleik, ezért inkább nevetne szemen köp mindenkit, és elindul Dinivel és Magdával nyugatra. A Megáll az idő-nek újabb aktualitást ad az, hogy rengeteg pályakezdő hagyja el Magyarországot.
A film végén aztán (1967. december 31-én) mindenki megkapja azt, amire várt, még ha nem is igazán arra várt, amit elképzelt – ideértve a szereplőket és a nézőt is. Hogy egy döntést végül siker vagy kudarc követ, az a filmben sem egyértelmű, de annyi azért kiderül, hogy a szép és a rossz napok sem tartanak örökké.
