A hatvanas évek Lottóházaival és tulajdonosaival foglalkozik Pelsőczy Petra IndaFilmre került alkotása. A lottóházak keletkezéstörténetén keresztül rekonstruálják a lottónyertesek életterét.

A Játék a tér című 2011-es dokumentumfilmben megszólalókban egyvalami közös: mindegyikük öröklakást nyert az 1958-68 között divatos lottó- különnyeremény sorsoláson.

"Miként képes a múlt megszólalni egy épületen keresztül és mennyi szállal kötődik még keletkezésének történetéhez, miután 50 év más eseményeket is hozzátapasztott?" - teszi fel a kérdést Pelsőczy, aki archívumokban kezdte kutatni a választ. Elsősorban olyan lakókat keresett, akik a mai napig a lottó különnyereményén nyert lakásokban élnek. Több olyan lakóval sikerült közben felvennie a kapcsolatot, akikkel 50 évvel ezelőtti filmhíradó részleteken találkozott. A lottóüdülőtelepen töltött forgatási napokat élvezte a legjobban a munkában, és a Rockkanok zenekar feltűnését.

A film elkészülte után úgy gondolta, hogy ez egy lokális téma, biztosan nem érdekli a határon kívüli nézőket. Meglepetésére sok fesztiválra meghívták versenyprogramba: például Csehországba, Németországba és a csíkszeredai dokumentumfesztiválra.

Bujtor István főszereplésével-rendezésében készült második krimijét 935 ezren látták mozikban 1982-től 2009-ig. A kritika ismét csak kicsit fanyalgott. Az IndaFilmre pénteken egy hétre tettük fel a MaNDA jóvoltából a Csak semmi pánik újradigitalizált változatát.

Az Ötvös Csöpi-filmek sora 1980-ban indult el, elsőként A Pogány Madonnában üldözte a magyar tenger partján a műkincstolvaj rosszfiúkat, az 1982-es folytatásban, a Csak semmi pánikban a második világháborúban lezuhant repülőgép értékeiért folyik a hajsza. B. Bíró kommentezőnknek sikerült legtömörebben megfogalmaznia: "A csúcs a sorozatból a Csak semmi pánik, itt találták el legjobban a sztorit meg a figurákat, ez a leghumorosabb rész, egyébként meg izgi: repülők, barlang, nácik."

Itt a Filmvilág 82-es kritikája Lukácsy Sándortól:

Bujtor István főszereplésével-rendezésében készült filmeket egyenként egymillióan látták, ami ma elképzelhetetlen egy magyar filmnél. Ezeket még külföldre is megvették: a németek, a franciák, a spanyolok, az olaszok mind vetítették a televízióban, a szocialista országok mozis forgalmazásra vásárolták. Az IndaFilmre most az első közönségfilmjét tesszük fel, az 1980-as A Pogány Madonnának az újradigitalizált változatát.

Amikor Bujtor nekikezdett A Pogány Madonnának, falakba ütközött. Először is: a gyilkos nem lehetett magyar állampolgár, azzal az indokkal, hogy egy szocialista hazafi nem ilyen. Viszont külföldi sem lehetett a nyelvi akadályok miatt. Így lett egy külföldre szakadt hazánkfia a tettes. Persze, a pénzt mindig nehezen tudták összeszedni. "Ezzel szemben néhány agyontámogatott filmet alig ezerkétszázan néztek meg. Az a sok mai producer még sehol sem volt, amikor én már privát szponzorokat szereztem az Elvarázsolt dollárhoz" - nyilatkozta egy interjúban Bujtor a Vox-nak: "A kritika azzal az indokkal szidta ezeket a filmeket, hogy a közönség alantas ösztöneit szolgáljuk ki, holott mindig vigyáztam arra, hogy tisztességes színvonalat tartsunk. "

Főszerepben egy szőrszál, egy vibrátor, és Cserháti Zsuzsa, aki csak ebben a filmben volt obszcén. A posztmodern próza szellemében készült Idő van című filmet nemzedéki abszurd–groteszk közérzetfilmnek nevezték, pedig egyszerűen csak kultfilmnek kellett volna hívniuk. Ha nem is kezelték az értéke szerint, mától egy hétig megnézhető az Indavideo Filmen a cenzúra előtti állapotának az újradigitálizált változata.

„A film annyira volt elhallgatva, amennyire akkor a nem szeretem-dolgokat elhallgatták. A hivatal nem fogadta jól: kevés kópia készült, rövid ideig vetítették, a plakátja sem terjedt" – emlékezett a ma már Kossuth-díjas Gothár Péter a Hunnia stúdióban készült Idő van 1985-ös bemutatásáról, amit a nézők ennek ellenére jól fogadtak. A 2000-es években a Hunnia adta ki dvd-n (a YouTube-ra is ez a régi változat került fel illegálisan).

Most, 26 évvel az elkészülte után digitalizálta a MaNDA (a Filmarchívum utódja) több '80-as évekbeli filmmel együtt. Az Indexre is már ez az újrafényelt változat került fel, ráadásul egy plusz jelenettel, amit annak idején kicenzúráztak.

Animáció: Tbg

Mondana-e Kádár bármit, ha most feltámadna, vagy csak saját magával lenne elfoglalva? A Fehér nyílban fél órába próbálták meg belesűríteni az elmúlt fél évszázad hangulatát, több-kevesebb sikerrel. Kritika a rendszerről, amit mindenki elárult.

Túléltük az átkos negyven évet
Gyűlöltük a Brezsnyevéket
Ráhúztak a mocskok még húsz évet
Megemlegetjük, az kurva élet
(Népi Papa és a Haverok: Az elmúlt negyven év)

Még mielőtt bárki azt hinné, hogy megint valami tornász, egy indián vagy egy vadló történetét filmesítették meg: a Fehér nyíl egy abszurd történet a soha véget nem érő rendszerről, amiben az elnyomottak olyanok, mint a Trabantba zárt tyúkok. Az iróniát növeli, hogy a film a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság támogatásával készült.

Csengőfrász

A történet főszereplője egy egyszerű munkás, akit a felesége elhagyott, és esténként gyufaszálakból épít hajómodellt. Az egykor hithű kommunista Kis egy esős éjszakán hazamegy, eszik, iszik, ráiszik, a rádióban meghallgatja, hogy lezárták a nyomozást Kádár János ellopott koponyájának ügyében, aztán alighogy felteszi főni a kotyogós kávét, egyszer csak beállít valaki. Végig csak a kezét és a kabátját láthatjuk, de pont úgy beszél, mint Kádár, és minden jel arra utal, hogy hiányzik a feje.

Hamar kiderül, hogy éppen emiatt jött el a tolvajhoz. Kis elvtárs elkezdi húzni az időt, hátha reggelre eltűnik az MSZMP halott főtitkára.