Bujtor István főszereplésével-rendezésében készült filmeket egyenként egymillióan látták, ami ma elképzelhetetlen egy magyar filmnél. Ezeket még külföldre is megvették: a németek, a franciák, a spanyolok, az olaszok mind vetítették a televízióban, a szocialista országok mozis forgalmazásra vásárolták. Az IndaFilmre most az első közönségfilmjét tesszük fel, az 1980-as A Pogány Madonnának az újradigitalizált változatát.
Amikor Bujtor nekikezdett A Pogány Madonnának, falakba ütközött. Először is: a gyilkos nem lehetett magyar állampolgár, azzal az indokkal, hogy egy szocialista hazafi nem ilyen. Viszont külföldi sem lehetett a nyelvi akadályok miatt. Így lett egy külföldre szakadt hazánkfia a tettes. Persze, a pénzt mindig nehezen tudták összeszedni. "Ezzel szemben néhány agyontámogatott filmet alig ezerkétszázan néztek meg. Az a sok mai producer még sehol sem volt, amikor én már privát szponzorokat szereztem az Elvarázsolt dollárhoz" - nyilatkozta egy interjúban Bujtor a Vox-nak: "A kritika azzal az indokkal szidta ezeket a filmeket, hogy a közönség alantas ösztöneit szolgáljuk ki, holott mindig vigyáztam arra, hogy tisztességes színvonalat tartsunk. "
Az 1981-es Filmvilág-kritika aránylag dicsérte: "A mi balatoni szupernyomozónk valóban szuper: úgy bánik el ellenfeleivel, mintha aprófát hasogatna. Ám egy dologgal szemben tehetetlen: ha tehetségét nem ismerik el (jelesül épp hivatali főnöke), hanem csak „elnézik” neki kivételes adottságait és képességeit. Ilyenkor büszkén hagyja, hogy lelkét elöntse a szentimentalizmus, konzervsört kortyolgat, s sértődötten félreáll. Persze (kényszerből) ismét segítségét kérik. S a szupernyomozó ismét nekirugaszkodik: jön, lát, győz. Majd megint megpróbálják mellőzni, és ez így megy, miközben lopják-viszik a Pogány Madonnát. Ez a „mellékes” konfliktus ad egy kis „magyaros fordulatot”, hazai ízt a filmnek. Épp annyit, amennyi elég ahhoz, hogy ne legyen balatonmelléki fiók-Piedone.
"A szupernyomozót Bujtor István alakítja, legtehetségesebb filmszínészeink egyike. Ebben a filmben azonban színészi tehetségéből látunk a legkevesebbet, annál többet akrobatikus képességeiből, nagyszerű vitorlázásaiból. Ami viszont jóleső meglepetés, az az, hogy az ő ötletéből írt forgatókönyv – amit Mészáros Gyulával készített közösen –, fordulatos, anélkül, hogy erőszakolt lenne, izgalmas, anélkül, hogy akár csak egy pillanatra is hihetetlenné válna, jól tagolt, anélkül, hogy unalomba süllyedne. A dialógusok jók, néha kifejezetten szellemesek. (Ezért is olyan kirívóan bántok az „aktualizálások”; például a dájcs markról.) A tehetséggel megírt krimi után, Bujtor István egyszer talán előáll a tehetség „krimijének” forgatókönyvével.
De értelmetlen dolog volna túlzott jelentőséget tulajdonítani a Bujtor István és Kern András által Játszott nyomozók acsarkodásainak, s a társadalmi drámákra jellemző szociális érzékenységet, avagy a pszichológiai ábrázolás árnyaltságát számon kérni A Pogány Madonnán. A film egyszerűen „csak” szeretne értelmesen szórakoztatná. Azt is mértéktartással: nem akar Hollywoodot láttatni ott, ahol hungarocellből vannak a bejárati ajtók. A hazai lehetőségekre épít, azokat viszont maximálisan kihasználja."
